Fertőzés, gyulladás vizsgálata

A gyulladás egy fontos jelzőrendszer, ami arra figyelmezteti a szervezetet, hogy a védekező mechanizmusát aktiválja. Hatására több kisebb alrendszer lép működésbe a szervezetben, például gyulladáscsökkentő anyagok, ellenanyagok kezdenek termelődni. A gyulladást tehát az immunrendszer aktivizálódása váltja ki.

„Az immunrendszer aktivizálódása során védekező folyamatok indulnak be az „idegen” ellen, legyen a reakció hasznos vagy biológiailag célszerűtlen, legyen az „idegen” egy behatoló kórokozó vagy akár egy megváltozott saját sejt. Az ilyenkor beinduló folyamatok sokrétűek, érintett az alvadási rendszer, a vérképzés, a sejt-ölés és sejteltakarítás, a beinduló tanulási folyamatok összessége, és így tovább, leegyszerűsítve gyulladásos folyamatról beszélünk.”

A szervezet tulajdonképpen védekezik egy kórokozó ellen, így a gyulladás a gyógyulást szolgálja. Ez a mechanizmus lép életbe valamilyen sérülés elhárítása során is. Bizonyos esetekben azonban a gyulladás lehet káros is az egészségre, ez történik autoimmun betegségek esetén, amikor téves immunműködés miatt a saját sejtjeit pusztítja el a szervezet – biológiailag célszerűtlen reakcióról beszélünk.

A szervezetben gyulladásra utal a tartós láz, az érintett terület duzzanata, fájdalma. A gyulladás során különböző fehérjék szaporodnak fel a vérben, ezt lehet laboratóriumi vizsgálatokkal kimutatni.

„A CRP [C-reaktív protein] egy olyan fehérje, amely a szervezetben zajló gyulladás esetén a májban termelődik, és segíti a fehérvérsejtek egy típusának működését. A fehérvérsejtekről tudjuk, hogy fontos szerepet játszanak a fertőzések leküzdésében, a kórokozók semlegesítésében. A CRP szint emelkedése tehát arra utal, hogy a szervezetben valahol egy ilyen „küzdelem” zajlik, gyulladás jött létre. A gyulladás helyéről önmagában a magas CRP érték semmit nem árul el, ezért a laboreredmény önmagában nem, csak a többi vizsgálati lelettel és a beteg panaszaival összevetve ad iránymutatást a diagnózishoz.”

Ha a vérvétel a szervezetben gyulladást mutat, akkor meg kell keresni a kiváltó okát, majd ennek megfelelően kezelni. Ha a gyulladás a gyógyulást segíti, akkor nem szabad gyógyszerekkel mindenáron elnyomni, ha viszont szükség van rá [pl. ha olyan mértékű, hogy önmagában is veszélyeztető mértékű és kárt okozhat], akkor gyulladáscsökkentőkkel lehet mérsékelni. Autoimmun betegség esetén viszont kifejezetten fontos a gyulladás mérséklése, ilyenkor az immunrendszer működését elnyomó készítmények szedésére is szükség lehet.

A szervezetben kialakuló, krónikus gyulladás mára már népbetegséggé vált. Sajnos legtöbbször nem könnyű felismerni, mert hosszú évekig tart, mire komolyabb tüneteket okoz. Mégis, nem szabad félvállról venni, különösen nem annak tükrében, hogy rengeteg súlyos betegség kialakulásához járulhat hozzá, amelyek akár végzetesek is lehetnek! A krónikus gyulladás számos más betegséggel hozható összefüggésbe. Nemcsak bélbetegségek egész sorát és fájdalmas ízületi gyulladásokat hoznak létre, hanem számtalan olyan betegséget, ahol nem gondolnánk a gyulladásra, mint fő okra. Ilyenek a rák, szívbetegségek, az érelmeszesedés, cukorbaj, lupus, autoimmun betegségek egész sora, a depresszió, a szorongás és még sok minden más.

A krónikus gyulladás számos tünettel jár, ugyanakkor ezek gyakran más betegségek felé terelhetik a gyanút, vagy annyira nem kényelmetlenek, ami miatt bármilyen problémára gyanakodnánk. Figyelmeztető jel lehet, ha az utóbbi időben emésztőrendszeri panaszokat tapasztalunk. Lehet ez gyomorfájdalom, görcsök, hasmenés, székrekedés, vagy puffadás is.

Hangulatunkra is rányomhatja az a bélyeget, ha valamilyen gyulladással küzdünk. A betegek gyakran tapasztalnak szorongást, depressziós, hangulatingadozást, de akár koncentrációs nehézségeket, fáradékonyságot, vagy indokolatlan ingerlékenységet, feszültséget is.

Vannak, akik olyan meglepő tünetekről számolnak be, mint a megnövekedett étvágy, problémás bőr, vagy hajhullás, de akár az elhízáshoz, cukorbetegség kialakulásában is szerepet játszhat.

Krónikus gyulladásos kórképekben számos akutfázis-fehérje [pl. C-reaktív protein [CRP] mellett a szérum Amiloid A [SAA] termelése is fokozódik. A tartósan „lángoló”, nem kezelt gyulladás folyamatos SAA-termeléssel jár együtt, majd az SAA-ból képződő amiloid-A lerakódik a vesében, májban, lépben és ritkábban a nyelvben, a gasztrointesztinális traktusban is, és az érintett szervekben funkciókárosodást, majd elégtelenséget okoz. Amiloidózisos esetek kétharmadának hátterében idült gyulladásos artritisz, kisebb hányadukban szepszis, autoinflammatorikus [periódusos láz] szindrómák, gyulladásos bélbetegség vagy más krónikus kórkép áll.

A B2-mikroglobulin szintje emelkedhet olyan állapotokban, amelyek növelik a sejt termelést, vagy pusztulást, emelkedhet súlyos fertőzés, vírusos fertőzés, Valamint olyan állapotokban, amikor aktiválódik az immunrendszer, mint például a gyulladással járó és autoimmunbetegségek esetében.

A vírusos és bakteriális fertőzéseinek megkülönböztetése csak klinikai vagy rutinszerűen elérhető biológiai leletek alapján nehéz. A diagnosztikai bizonytalanság szükségtelen antibiotikum terápiához vezet, ami antimikrobiális rezisztencia kialakulásához, valamint elkerülhető kórházi kezeléshez vezet.

A C-reaktív proteint [CRP] a rutin gyakorlatban használják, hogy segítsenek az orvosoknak kizárni a bakteriális fertőzéseket.

A myxovírus rezisztencia protein A [MxA] egy vírusfertőzések során indukált fehérje, és a vírusfertőzések specifikus markereként használható.

Az MxA szintje szignifikánsan magasabb volt a vírusfertőzésben szenvedő betegeknél, mint a bakteriális fertőzésben szenvedő betegeknél. Az emelkedett MxA szint előre jelezheti a vírusfertőzést, és megkönnyítheti az antibiotikum kezelés mellőzését. Az MxA kombinálása pl. A CRP-vel megbízhatóbb megkülönböztetést tesz lehetővé a vírus és a bakteriális fertőzés között. A magas MxA-szint és az alacsony CRP-szint lehetővé teszi a bakteriális fertőzés kizárását és a vírusfertőzés megerősítését.