Autoimmun vizsgálat

Autoantitestek

Az autoantitestek fehérjék, amelyek a szervezet saját szöveteiben vagy szerveiben specifikus fehérjéket vagy más molekulákat támadnak meg. Az immunrendszerben képződnek, amikor az nem képes különbséget tenni a „saját” és „nem saját” molekulák között. A szervezet megfelelő működéséhez fontos, hogy az immunrendszer képes legyen különbséget tenni a saját és nem saját anyagok között. Védekező rendszerünk nagyon finom egyensúlyi állapotban van: Képes felismerni a saját sejteket, ugyanakkor képes figyelmen kívül hagyni a szervezetet nem veszélyeztető környezeti anyagokat, mint például az ételeket, a különböző növényi és állati eredetű molekulákat. Fontos azonban, hogy az immunrendszer szükség esetén képes legyen antitestek termelésére is, azaz olyan fehérjék előállítására, amelyek célzottan a veszélyt jelentő idegen anyagok, mikroorganismusok ellen védik a szervezetet.

Előfordul azonban, hogy valami meghibásodik. Valamilyen oknál fogva az immunrendszer megszűnik felismerni a szervezet egy vagy több elemét sajátjaként, autoantitesteket termel, és így a saját sejtjeit, szöveteit és/vagy szerveit kezdi támadni. Számos feltételezés született a meghibásodás okát illetően, de a pontosan mechanizmus még nem ismert. Egyesek szerint néhány autoantitest termelése a genetikai adottság és a környezeti tényezők [mint például vírusos fertőzés vagy mérgező anyagokkal való hosszan tartó érintkezés] együttes hatására indul el. Ha az autoimmunbetegség kifejlődésében családi halmozódás figyelhető meg, a családtagok különböző autoimmunbetegségekben szenvedhetnek, azonban az is előfordulhat, hogy soha nem alakul ki bennük a kór. A kutatók szerint a kialakulásban szerepet játszhat egy hormonalis komponens is, mivel a legtöbb autoimmunbeteg fiatal vagy középkorú nő.

Az autoimmunbetegség típusa és a szervezetben okozott károsodás mértéke attól függ, hogy milyen szerv ellen termelődnek az autoantitestek. Egy adott szerv ellen termelt autoantitestek miatt kialakult autoimmunbetegséget, - például a pajzsmirigy elleni autoantitestek miatti Basedow kórt és a Hashimoto thyreoiditist - gyakran könnyű diagnosztizálni, mivel legtöbb esetben a szervvel összefüggő tünetek mutatkoznak.

Az autoantitestek által okozott szisztémás, a szervezet egészét érintő kórképeket sokkal nehezebb diagnosztizálni. Bár a társult autoimmunbetegségek ritkák, az általuk okozott panaszok, illetve tünetek viszonylag általánosak. A tünetek lehetnek: arthritis-típusú ízületi fájdalom, fáradékonyság, láz, kiütés vagy allergiás tünetek, testsúlyvesztés és izomgyengesség. A társult kórképekhez tartozik a vasculitis [a vérerek gyulladása] és az anaemia. Ha a betegségeket ugyanazon autoimmunbetegség okozza, a tünetek betegről betegre, vagy időről-időre változhatnak, eltérő szervi érintettséget mutathatnak, valamint hirtelen javulhatnak vagy rosszabbodhatnak. A változatos képhez hozzáadódik az a tény is, hogy egy betegben egynél több féle autoantitest és autoimmunbetegség is felléphet. Ráadásul előfordulhat autoimmunbetegség anélkül is, hogy kimutatható mennyiségben legyenek jelen az autoantitestek, ezért a kezelőorvos gyakran hosszú utat jár be, mielőtt el tudja készíteni a pontos diagnózist.

A autoantitestek által okozott szisztémás kórképek felismerése a teljes kórtörténet felvételével és alapos fizikális vizsgálattal kezdődik. A panaszoktól és tünetektől függően a kezelőorvos egy vagy több vizsgálatot kérhet, mely segíthet az adott betegség kiderítésében. A vizsgálatok a következők lehetnek:

• vérvizsgálat a gyulladás, az autoantitestek és a szervi érintettség kimutatására
• röntgen vagy más képalkotó eljárás a csont, ízület vagy szervi elváltozások kimutatására
• biopszia a szövetminta kóros elváltozásának kimutatására

Törvényszerűen, a szisztémás autoimmun betegség diagnózisának elkészítéséhez minél több forrásból szükséges információt szerezni, nagyon ritka, hogy egyetlen laboratóriumi vizsgálat elegendő a betegség pontos azonosításához. A leggyakoribb szisztémás autoimmunbetegségek a következők:

• Szisztémás Lupus Erythematodes [
  SLE, Lupus]
• Scleroderma [Progressív Szisztémás Sclerosis, PSS]
• Sjögren Szindróma
• Dermatomyositis [DM]
• Polymyositis [PM]
• Kevert kötőszöveti betegség [MCTD]
• Rheumatoid Arthritis [RA]
• Wegener granulomatosis [WG]

Az autoantitestek kimutatására irányuló vizsgálatot kérhetik egy szélesebb kivizsgálás részeként idült progresszív arthitis és/vagy megmagyarázhatatlan láz, fáradékonyság, izomgyengesség és kiütés miatt. Elsősorban a sejtmag elleni ún. antinukleáris antitest [ANA] vizsgálatot kérik. Az ANA jó jelzője az autoimmun folyamatoknak, számos autoimmun betegségben pozitív eredményt ad, viszont nem betegség specifikus. Ebből kifolyólag, ha az ANA vizsgálat pozitív, más, az arthritisre és a gyulladásra jellemző vizsgálatot kérnek. Ilyen például a rheumatoid faktor (RF), a vérsüllyedés, a C-reaktív fehérjét és/vagy complement szintet. Önmagában az autoantitest vizsgálat nem diagnosztikai értékű, de megmutathatja, hogy egy bizonyos kórkép valószínű-e vagy sem. Mindegyik autoantitest eredmény személyre szabottan és más vizsgálatok eredményével együtt értékelhető. Bizonyos kórképek, mint például az SLE, akkor valószínűbb, amikor többféle autoantitest van jelen, míg más kórképek, mint például az MCTD [kevert kötőszöveti betegség] akkor valószínűbb, amikor egy bizonyos autoantitest [RNP-ribonukleinsav-protein] az egyetlen jelenlévő autoantitest. Akik egynél több autoimmunbetegségben szenvednek, azokban több féle autoantitest is kimutatható.

Az, hogy egy bizonyos autoantitest jelen van-e a szervezetben egyén és statisztikafüggő. Van úgy, hogy mindegyik jelen van bizonyos százalékban az autoimmunbetegségben szenvedő betegekben. Mint például az SLE-s betegek 80%-a pozitív dupla-szálú DNS elleni autoantitestre, de csak 25-30%-a pozitív az RNP ellenes autoantitestre. Néhány autoimmunbetegségben szenvedő beteg negatív autoantitestre, de későbbiek során – a betegség előrehaladtával – kifejlődhetnek autoantitestek. Az autoantitestek vizsgálata a következőkben nyújthatnak segítséget:

• a szisztémás autoimmunbetegség diagnózisában,
• a szervi érintettség és károsodás meghatározásában [más vizsgálatokkal együtt],
• a betegség lefolyásának és a kezelés hatékonyságának követésében. A kezelés segít a tünetek enyhítésében és a szervezet működésében.
• az átmeneti javulás vagy romlás követésére.

Ér- és vese autoantitestek

Máj autoantitestek

Gluténérzékenység